Kedves barátaink!
Itt a nyár! 🙂 Pár hónap múlva kezdődik a következő tanév, és egy gyermek itthon lesz velem, egy elkezdi az ovit, egy iskolában lesz, és egy felsős lesz. De még előtte egy fantasztikus nyári tábori szezon elé nézünk. 🙂
Amy és Haley szépen fejezték be a tanévet, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Hihetetlen, hogy Amy már felsős lesz, és nagyon furcsa, hogy Joshua már oviba megy. Gyorsan repülnek az évek, és én úgy örülnék, ha egy kicsit lelassulna az idő.
A fiúk is jól vannak, szeretnek nagyon egymással és a lányokkal játszani. Mióta ilyen szép az idő, sokat vagyunk az udvarunkon. Nagyon hálás vagyok, hogy van ahova ki tudunk ülni, játszani, pihenni, és csak élvezni a jó időt.
Chris ki tudott venni két hét szabit, és olyan jó volt ennyi időt vele tölteni. Nagyon hálás vagyok, hogy ő lehet a férjem.
Az egyik nap, ahogy éppen mentünk valahova, említettem Chris-nek, hogy mennyire hihetetlen számomra, ahogy kezeli a rossz helyzeteket. Azon a héten elég sok olyan dolog történt, amire nem számítottunk, és negatív dolgok voltak. Azonban ő ahelyett, hogy azt kereste volna, hogy ki a hibás, ki rontott el valamit, ki nem figyelt oda, ahelyett csak tudomásul vette a helyzetet, és kereste a megoldást. Ez nekem egyáltalán nem jön könnyen vagy természetesen. Számomra lenyűgöző, hogy nem a hibást keresem, vagy meg akarom tudni, hogy ki rontott el és mit, hanem egyszerűen a legjobbat kihozom a helyzetből, és keresem a megoldást.
Egy másik dolog, amit mostanság észrevettem magamon, hogy amikor vannak nálunk vendégségben, és mondjuk a gyerekek bohóckodnak a konyhában, és kiömlik a tej, akkor olyan szeretettel tudok velük beszélni, ahogy kellene, azonban ha ez vendégek nélkül történik, akkor majdnem biztos azt mondom, hogy “már annyiszor kértelek titeket, hogy a konyhában ne bohóckodjatok.” És bár semmi baj nincs magában azzal, amit mondok, ahogy mondom, az messze nincs tele szeretettel. Úgyhogy eldöntöttem, hogy úgy fogok a gyerekekkel beszélni, mintha mindig lenne vendég a házban, és azt látom, hogy használ. Szeretetteljesebb módon beszélek így velük. Nincs okom soha arra, hogy a bűnös természetemnek megengedjem, hogy szeretet nélkül beszéljek velük, függetlenül adtól, hogy mit csinálnak, és hogy hányszor mondtam már el nekik, hogy ne csinálják azt. Kérlek imádkozzatok értem, hogy növekedhessek etéren, hiszen tudom, hogy a kedves beszéd tetsző Istennek.
Hogyan imádkozhatunk érted?