Kedves barátaink!
“A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az Ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.” Lukács 24:1-12
Még Jézus legközelebbi tanítványai sem hittek Jézus feltámadásának addig, amíg saját szemükkel nem látták feltámadt Megváltójukat. Pedig megbízható emberek mondták nekik, hogy feltámadt Jézus, olyanok, akiket személyesen ismertek, mégis “üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik”. Jézus többször is beszélt nekik arról, hogy majd megölik Őt, és harmadnapon feltámad, de ezt nem értettek tanítványai egészen addig, amíg meg nem történt mindez, és saját szemeikkel nem látták Őt feltámadása után.
Hitünk abban van, aki megmondta előre mi fog történni vele, és akit láttak azután, hogy megtörtént vele mindaz, amit előre kijelentett. Egy feltámadt Megváltót imádunk. Hit által, kegyelemből mentett meg minket Isten bűneink büntetésétől, mely örök elválasztás attól, aki termemtett minket. Akik hiszik, hogy Jézus, Isten Fia, magára vette bűneink büntetését, és feltámadt a halottak közül, örökké Vele élhetnek.
Húsvétkor az üres sírra emlékszünk, mely Jézus halál feletti győzelmét jelképezni. Jézus él!
Az az imánk és reményünk, hogy mindegyik gyermekünk hamarosan megérti és elfogadja ezt az igazságot, mert nincs semmi fontosabb az életben annál, mintsem hogy tudd, hogy az örök, törödő, szerető, türelmes Istenhez tartozol. Végtelen szeretete felfoghatatlan számunkra, és kimondhatatlan türelme alázatra hív minket. Olyan sokat tanulhatunk tőle.
Bárcsak mindig nála keresnénk a válaszokat, tőle kérnénk el mindent, amire szükségünk van, hogy neki tetszően szolgálhassuk Őt, és minden nap jobban a képmására formálódnánk, ahogy Ő végzi el bennünk a változást.
Hálásak vagyunk, hogy Ő úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Nem kell semmit bizonyítanunk neki, csak hinnünk kell benne. Milyen csodálatos Megváltót szolgálunk!