Nem tudunk betelni a babánkkal, annyira édes!Annyi mindent tud már, hogy gondoltam itt az ideje, hogy róla is legyen külön egy bejegyzés.
1780 grammal és 46 centivel született 2011. február 8-án.
Most, hogy már 6 hónapos, közel 6700g és 68 cm.
Három hónaposan fordult meg a hasáról a hátára először, majd 5 hónaposan a hátáról a hasára, tehát ekkor már tudott forogni. Ebben a hónapban kezdte el magának fogni a cumit evés közben (ezt a jó szokását máig megtartotta, és ezért nagyon hálás vagyok neki). Hat hónaposan kezdett el mászni, ülni, feltérdelni a kiságyban és felállni a kiságyban, menni a kiságyban (ebben a sorrendben). Azóta amint lerakjuk addig mászik amíg nem talál valamit amiben megkapaszkodva fel tud állni.
Nagyon aktív és boldog baba. Figyel az emberekre miközben beszélnek, mosolyog, és nagyon szeret az ember ölén ugrálni. Nagyon erős!
Már két hete a szüleim házában vagyunk, és anyukám mindenkinek mondja, hogy egy csecsemővel érkeztünk és egy babával megyünk el, annyit fejlődött Amy. Az biztos hogy nem kevés dolgot tanult meg az elmúlt két hétben.
A nővérem és a gyermekei nagyon szeretik Amyt, sokat játszottak mostanában vele, szórakoztatták, törődtek vele. Nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy amikor nagyon fáradt voltam és Chris dolgozott, mindig gondjuk volt Amyre. Hatalmas segítség volt ez.
Annyira boldoggá tesz bennünket! Chris annyira szereti és sokat emlegeti milyen édes babánk van. Amy pedig igazán nagyon szereti az apukáját.
A szépsége az egésznek az, hogy Amy elvileg 2 hónap lemaradásban kéne legyen. Az egész története lenyűgöző. Pocaklakóként volt 2 6mm-es cisztája ami miatt az akkori orvos felajánlotta az abortuszt. Természetesen nemet mondtam és még Amy születése előtt jóval fel is szívódtak a ciszták teljesen, sőt, amikor az ultrahangos doktor látta, hogy nincs ott semmi, nem hitte el, hogy volt előtte, és behivatta azt a doktornőt, aki akkor vizsgált meg, amikor a ciszták még ott voltak, hogy megkérdezze biztos nem látta-e félre (volt róla ultrahangképem, több is, szóval nem látta félre). Isten ebben a helyzetben is velünk volt.
Ezekután preeklampsziám lett, ami egy terhességgel járó betegség ami nagyon veszélyes, ha nem kezelik. Az orvosom nem vette észre. Istennek hála megnéztem a vérnyomásomat egyik nap és 160/111 volt, ígyhát elmentem a kórházba. Amy 4 nappal később született (egy hónappal a kiírt dátumomnál), mert be kellett indítani a szülést annyira veszélyes volt várni. Amy nap mint nap ment össze a hasamban, már egy hónap lemaradásban volt mielőtt megszületett, és egy hónappal hamarabb jött. Ennek ellenére Amy teljesen egészségesen született (bár nagyon sovány volt), nem kellett oxigénre tenni. Kicsi súlya miatt 1 hétig inkubátorban volt.
Születése óta egyszer sem volt jelentősebb baja, egyedül az orra folyt. Egész végig nagyon szépen fejlődött mind súlyra, mind szellemileg.
Isten már Amy születése előttől megmutatta kegyelmét, mikor még a hasamban volt egészen mostanáig, és hisszük ezután sem lesz másként.
Tudjuk, hogy sokan imádkoztak Amyért és máig teszik. Nagyon hálásak vagyunk értük! Mint ahogy azt láthatjátok, Isten így válaszolt az imáikra.
Sok leckét tanultam az elmúlt 6 hónap alatt. Biztosan mondhatom, hogy egyik legnagyobb lecke az volt, hogy Isten mennyire szeret minket. Azt is tapasztaltam, hogy az imádságnak milyen hatalmas ereje van és hogy milyen borzasztó nehéz lehetett Istennek az egyetlen Fiát áldoznia értünk
Amy mindig Isten szeretetére emlékeztet. Nagyon szeretjük!
