Kedves barátunk!
Vége a nyári tábornak, kezdődik a suli egy pár hét múlva. Az augusztus mindig nagyon mozgalmas, Chris sokat dolgozik azon, hogy minden diákunk ideérhessen rendesen iskolakezdésre. Idén még mindig egyéb dokumentumokról is kell gondoskodnia, hiszen ahány helyről jönnek diákjaink, annyi feltétele van a beérkezésüknek a koronavírus miatt. De nem csak emiatt sűrű az augusztus, hanem azért is, mert a családunk fele ekkor született (nem beszélve édesanyukámról és egyik unokahúgomról, akik szintén augusztusiak). Haley 7. szülinapja holnap (aug 16-án) lesz, Chris 33. szülinapja aug 21-én, JJ (vagyis Jonathan) 2. születésnapja pedig aug 25-én. 3 szülinap 10 nap alatt. 🙂
A lányok készülnek az iskolába, és Joshua oviba. Joshua még nem biztos az ovi dologban, de remélem amikor megy, akkor majd megtetszik neki. 🙂
Az elmúlt hónapokban Isten nagyon sokat változtatta a gondolkodásomat. Borzasztó visszanézni, hogy az elmúlt közel 20 évben, mióta ismerem Istent, mennyire önközpontú volt a gondolkodásom.
2005-ben megértettem, hogy nem vagyok tökéletes, és a tökéletes, szent, teremtő Isten szeretne velem kapcsolatot. Azonban a bűneim miatt azt érdemeltem, hogy örökké el legyek választva Teremtőmtől. Hála Istennek, ez nem a történet vége. Mivel Isten nagyon szeret engem, megoldást is ad. Annyit kell tennem, hogy bevallom, hogy nem vagyok tökéletes, elismernem, hogy Fiát, Jézus Krisztust küldte, aki megmentett a bűneimtől. Jézus tökéletes életet élt, meghalt a bűneimért, és feltámadt a halálból. Örök életet ajánl nekem, amit Vele tölthetek, annyit kell csak tennem, hogy elhiszem, hogy Ő a Megváltóm. 15 évesen elhittem ezt, és azóta tanulom, hogy ki is Isten, ki vagyok én a szemében, és hogy hogyan szeretné, hogy éljek. Minél többet, többször olvasom a Bibliát, annál jobban megértem, Isten mennyire szeret. Megértettem, hogy amiket Isten kér tőlem, azok nagyon jó dolgok: szeressem Őt, és szeressem embertársaimat. Segítsem azokat, akik rászorulnak, amennyire tőlem telik legyek békességben másokkal, legyek szerető és kedves, ne bántsak meg másokat, stb. Azért tegyem ezeket, mert szeretem Őt. Jézus tökéletes élete tökéletes példa nekünk arra, hogy hogyan kell élnünk. Minél jobban hasonlítok Jézusra, annál tetszőbb leszek Istennek.
Azonban a gondolkodásom nagyon önközpontú volt. Amikor valamit kértem, és nem kaptam meg, nagyon ritkán mondam, hogy “a Te akaratod legyen meg”. Helyette szomorú voltam, és elégedetlen. Hogy hogy Isten nem adta meg, amit kértem? Fájó visszanézni, mennyire önző voltam. Hála az Úrnak, ezen a nyáron Isten megtanított arra, hogy azt tudjam mondani, hogy “a Te akaratod legyen meg”, és tényleg érezzem is így. Ahelyett, hogy azt gondolnám, hogy jobban tudom mi a jó nekem, mint Isten, ráébresztett, hogy nagyon keveset tudok. Isten tudja a múltat, jelent, és a jövőt. Ismeri a gondolatainkat, szívünket, minden tettünk. Ő tudja, mi a legjobb nekünk. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem?
Amikor jöttek a nehézségek, általában nem azt volt az imádságom, hogy “kérlek Uram használj ebben a nehéz helyzetben, hogy fény lehessek”, hanem inkább az, hogy “Atyám vedd el a nehézségem, kérlek”! Nyáron két dolgot értettem meg a nehézségekről: 1) Majdnem mindig közelebb kerülünk általuk Istenhez, hiszen érezzük, mennyire nagy szükségünk van Rá ilyenkor (szemben azzal, amikor semmi gondunk, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni ilyenkor Istenről, és Neki hálát adni) és 2) a nehézségek által fényesebben tudunk világítani. Amikor egészségesek vagyunk, van elég pénzünk, minden rendben megy az életünkben, akkor nem nehéz megelégedetnek lenni. Kevés ember figyel fel olyan emberekre, akiknek mindenük megvan, és nem panaszkodnak… Azonban amikor nehézségeken megy keresztül valaki, és mégsem panaszkodik, azt észreveszik az emberek. Amennyiben úgy reagálunk a nehézségekre, mint a hitetlenek, hogyan látnák meg a reményünket? Viszont ha hálát tudunk adni a nehézségek közepette, nehézségek ellenére, akkor megláthatják a körülöttünk lévők, hogy Istenben van hitünk, reményünk.
Amennyiben tényleg hisszük, hogy Isten Ura mindeneknek, és Úr minden felett, és hisszük, hogy Isten tökéletesen jó, akkor sosem lenne szabad felháborodnunk a válaszán. Sokszor később még mi magunk és belátjuk, hogy akkor az volt a tökéletesen jó válasz, mégis a helyzetben szomorkodtunk, és nem értettük Istent. Sokszor úgy tekintünk Istenre, mint egy kávé automatára. Imádkozunk, és elvárjuk, hogy Ő nekünk dolgozzon, és megadja, amit “rendeltünk”. Azonban Istennek hála, Ő nem így működik. Egy szülő jó esetben tudja, hogy nem szabad gyermeke minden kérésére igent mondania, mennyire jobban igaz ez Istenre, aki tényleg látja a helyzetet, tökéletes ismerete van, és tudja, hogy mi jó nekünk és mikor. Sokszor Isten komoly bajtól ment meg minket, amikor nemet mond nekünk, ahogy néha szüleink is.
Gyermekként gyakran voltunk haragosak, hogy a szüleink miért nem engedték meg, hogy mindig csak fagyit együnk, de ahogy felnőttünk, mi is értjük, látjuk, hogy nem lett volna jó nekünk, ha mindig mindent megengedtek volna nekünk, amit mi szerettünk volna. Ehhez hasonlóan meg kell értsük, hogy bár nem mindig látjuk a “miért”-et, tudjuk, hogy Isten Ura a helyzetnek, Isten tökéletesen jó, és a legjobbat akarja nekünk, így bátran bízhatunk Benne. Őszintén mondhatjuk, “Legyen meg a Te akaratod”, mert tudjuk, hogy az a legjobb nekünk.
Hálás vagyok Istennek, hogy megtanított arra, hogy nem tudom jobban, mint Ő. Ő tudja a legjobban. A legjobbat akarja nekem. Jobban szeret, mint bármilyen ember bármikor képes lenne rá. Feltétel nélkül szeret, pedig ismer. Mindent tud rólam, mégis szeret. Mégis elküldte Fiát, hogy meghaljon értem a kereszten, és feltámasztotta a halálból, hogy reményem lehessen Vele való örök életre. Rengeteg mindent tudok még tanulni, megérteni. Minden nap szeretnék egyre jobban Rá hasonlítani.