A biciklizésbe könnyű visszarázódni, nem? (Vagy az én esetemben pl. a kuplungos/manuális/nem-dodzsem-féle személygépkocsi is ilyen volt… majdnem…) Vannak olyan dolgok amelyekbe egész könnyen belevág az ember, még több év kihagyással is.
Na ilyen volt újra felvenni az Élet Szavás ritmust. És bár sok az ismerős arc, nagyon sok az ismeretlen is, viszont ami nagyon lelkesítő az az, hogy ez a szolgálat, amely már közel három évtizede robog, még mindig tartja magát a fő céljaihoz, ahhoz hogy a fiatalokkal megossza az evangéliumot, és taníványozza őket. Isten pedig hűséges maradt, megáldotta az itt szolgálókat és munkájukat, ez pedig abban is meglátszik, hogy egyáltalán még létezik Élet Szava ennyi év után… de nem csak hogy létezik… sőt, él, virul, és a jövő generáció keresztény vezetőit segít formálni!
Miután sikerült legtöbb “új kontinensre költözés”-nek köszönhető fejfájáson átesni, volt lehetőségünk csatlakozni valamelyest az ÉSz-nél történő… ööö… történésekbe. (A magyar nyelvi cifraságoknak azért még neki kell esnem a drótkefémmel és polírozómmal…) (…mert rozsda… érted…) Lili tolmácsolt egy pár napig az angol táborokban, történetesen egy régi jóbarátomnak, és volt ifivezetőmnek, James Boyle-nak. James is diákvezető volt anno az Élet Szavánál sok évig, és most szeptemberben két gyermeke is (akikre én még mindig óvodásként emlékszem) diákként jönnek a bibliaiskolába!
Én pedig azzal készülődök a közelgő tanévre, hogy átolvasom (Lili ebben a nagyon profi, és segít is vele) a diák kézikönyvet – ugye meg kell győződni róla, hogy a két nyelv tartalma megegyezik, például 🙂 Emellett munkaköri leírásokat is átformálgatok, hogy aktuálisabbak legyenek a jelen helyzetekhez, illetve a különféle diákszolgálatok szervezésén dolgozom – hisz amellett hogy a fiúk vezetője leszek a bibliaiskolában, a diákszolgálatok szervezője is leszek. Minden diáknak kötelező egy heti szolgálatban részt vennie, általában egy csapat tagjaként, a sokféle ÉSz-es szolgálat egyikében, vagy egy helyi gyülekezetben, vagy mindkettőben.
Sok mindennel úgy érzem le vagyok maradva, hisz mióta legutóbb része voltam a bibliaiskolának, sok év is telt el, és a suli is sokat változott, sokat növekedett, illetve a munkatársak nagy része vagy Amerikában van most, vagy a tábori történésekkel vannak elfoglalva.
Kérlek imádkozz, hogy az ez évi bibliaiskolás csapat jól tudjon együttműködni, hogy megszervezzük ezt a tanévet oly módon, hogy a diákok élete simán menjen, és hogy a kisebb-féle szervezési és adminisztratív “bukkanók” ne vonják el a figyelmet attól ami miatt igazán itt vannak. Egy autó nagyon jó dolog ha A-ról B-re akar jutni az ember… és mindenki számára az a jó, ha a több millió Ft és több tízezer emberóra ami bele lett ölve a jól-működő autóba, ha ezek senki eszébe nem is jutnak… Ha valami tönkremegy, és a négyütemű motor-hajtotta jármű komplex világával szembesülünk, akkor nem csak hogy nem haladunk A-ról B-re, hanem az út szélén álldogálunk felforrt hűtő- és agyvízzel… Kérlek imádkozz, hogy minden simán menjen ami a szervezést illeti, hogy a lényeg legyen a lényeg.
No meg ha már itt tartunk, vettünk egy kocsit! Isten hűséges, és sikerült találnunk egy jó árban lévő használt autót. 7-üléses kocsi, amely azt jelenti, hogy az egyre bővülő családunk mellet, még egy-két más embert is tudunk szállítani, ha a szükség úgy hozza. Más szolgálati célokra is hasznos lehet, mint például reptéri fuvarokra, vagy hogy a szolgálati csapatokkal együtt utazhassunk.
Én inkább technológiában vagyok honos mint a mechanikai világban, ezért kérlek imádkozz, hogy ne érjen váratlan meglepetés ezzel a járművel.
Köszönjük az imákat, egyéb fejleményekről majd beszámolunk!