Kedves barátaink!
A május mindig egy nagyon pörgős, eseménydús hónap. A hónap végén lesz diákjaink diplomaosztója, nagyon büszkék vagyunk rájuk, de rettenetesen fognak hiányozni! A következő családi bejegyzés előtt már vége lesz Amy sulijának is, ami azt jelenti, hogy hamarosan lesz egy harmadikosunk! Hihetetlen! Mindjárt itt a nyár, és már nagyon várom, hogy sokat lehessünk a lányokkal, illetve azt is, hogy ne kelljen korán kelni. 🙂
Egyéb hihetetlen hírünk is van :), Isten megáldott minket egy újabb kisfiúval, akit Szeptemberre várunk. Bár szerettünk volna még gyerkőcöket, azért nagyon meglepett minket a hír, olyannyira, hogy az első orvosi vizsgálatom már a második trimeszterben történt, mert nem tudtuk, hogy babát várunk. Most kb. a 22. és a 23. hét között vagyunk, és mindent rendben találtak a vizsgálatokon az orvosok.
Amikor megtudták a lányok, hogy kistesójuk lesz, rögtön mondták, hogy lányt szeretnének, de ahogy telt az idő, meggondolták magukat, mert szeretnék, ha Joshuának is lenne olyan játszó társa, mint amilyenek ők egymásnak. 🙂 Joshua még nem lesz 2 éves amikorra várható a bébi, így elég közel lesznek korban egymáshoz.
A terhességek nem a kedvenceim, és sajnos ez a terhesség sem különb, de természetesen lehetne sokkal rosszabb. Pillanatnyilag kerek méhszalag fájdalmaim vannak, amire nem emlékszem a többiekkel, de most jóval nagyobb vagyok, mint bármelyik másikkal voltam, így lehet ez okozza a panaszt. Ez egy éles, szúró, mély fájdalom, ami úgy érzem éjjel nappal van. Teljesen “normális”, de azért várom, hogy elmúljon. 🙂
Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, csak az járt a fejemben, hogy mennyire nehezek voltak a terhességeim, hogy végre elkezdtem egy év után átaludni az éjszakákat, és hogy a pici még mindig pici és pelenkás. De Chris az elejétől kezdve annyira izgatott volt, hogy segített a lelkülete átesni a nehezén. Ahogy telt az idő, egyre hálásabb lettem Istennek az Ő áldásáért és időzítéséért. Ő tudja igazán mikor és ki kell nekünk! 🙂
Most már alig várom, hogy megismerhessem a kis úrfit. Érdekes mennyire megváltozhat valaki hozzáállása idővel. Isten munkálkodott a szívemben, és rájöttem milyen butaság volt, hogy nem örömteli szívvel, és hálaadással vettem ajándékát.
Kérlek imádkozzatok a bébiért (még nincs neve), egy komplikációmentes szülésért, erőért, bölcsességért Chrisnek is nekem, ahogy mégegy csöppséget nevelünk majd fel, és hogy jól tudjuk beosztani az időnket. Szeretnénk elég időt tölteni mindegyik gyerkőccel, és segíteni őket utaikon, tanítva őket Istenről, és arról, hogy Ő hogyan szeretné, ha élnének. Sajnos sokszor veszem észre, hogy még sokat kell fejlődnöm anyaként, és az az imádságom, hogy jobb eszköz legyek Isten kezében ilyen tekintetben is.
Köszönjük, hogy veletek együtt mehetünk át ezen a kalandos életen. 🙂
Isten áldjon!
Chris, Lili, Amy, Haley, Joshua, és bébi#4