Kedves barátaink!
Hadd kezdjem hálaadással: Május elején Chris is megkapta az első oltását, és én aznap a másodikat. Hálásak vagyunk Istennek, hogy megkaphattuk ezeket! Ahogy egyre több az oltott ember itt Magyarországon, szépen mennek le a koronavírussal kórházban levők és lélegeztető gépen levők számai is. Hála az Úrnak!
Mindenki egészséges itthon, a lányok a héten már visszamentek a suliba, és nagyon örülnek, hogy találkozhattak osztálytársaikkal, tanáraikkal.
Szeretnék megosztani veletek egy pár leckét, amit mostanság tanulok. Az első lecke nagyon egyszerű, mégis sokszor elfelejtem: A kultúrák különböznek. 🙂
Minden évben sok országból jönnek hozzánk diákok a Bibliaiskolába. Sok ország általában azt jelenti, hogy sok kultúra. Sok kultúra sokszor jelenti azt, hogy valaki valakit akaratán kívül megbánt.
Meg kell tanulnunk együtt élni, és jól kommunikálni, különben nagyon sok fájdalmat okozhatunk.
Valamelyik kultúrában azzal tudod kifejezni, hogy törődsz valakivel, hogy személyes kérdéseket teszel fel, más kultúrában ez sértő, hacsak nem jó barátok vagytok. Van olyan kultúra, ahol az emberek közel állnak egymáshoz, más kultúrában meg kell hagyni az embernek a saját kis szféráját. Van ahol egymás szavába vágnak, és úgy beszélgetnek, máshol ez nagyon is udvariatlan. Még rengeteg példát lehetne felhozni. A lényeg: fontos, hogy elfogadjuk, megismerjük, és tiszteljük a másik kultúráját.
Csak amiatt, mert mi egyfajta kultúrában nevelkedtünk, még nem jelenti azt, hogy az a legjobb kultúra. Nekünk megadatott az a kiváltság, hogy láthatunk sok más kultúrát, melyek tükröt állítanak nekünk, és ebben a tükörben látjuk amit jobban csinálhatnánk, és amiben jó úton járunk. Szeretnénk folytatni azokat a dolgokat, amikben a jó úton járunk, és szeretnénk változni azokban a dolgokban, amikben esetleg a kultúránk nem példamutató. Persze ezt könnyű mondani, nehéz csinálni, de dolgozunk rajta. 🙂
Egy másik lecke, amin dolgozok, hogy a beszédem felemelő legyen mások számára, és amennyiben nem tudok úgy beszélni, hogy az mások épülésére legyen, akkor a hallgatás a legjobb barátom. 🙂 Hajlamos vagyok arra, hogy sok szót használok, és amikor valaki sokat beszél, sok lehetősége lesz megbántani másokat. Igyekszem jobban figyelni másokra, mint beszélni hozzájuk, meghallgatni őket, és nem csak arra várni, hogy én elmondhassam, amit én szeretnék. Rengeteg Igeverset találunk erről a Példabeszédek könyvében, és Jakab is érthetően beszél a beszédünk okozta problémákról. Amennyiben emlékeznél rá, kérlek imádkozz, hogy napról napra Istennek tetszőbb legyek ebben (is).
Hálás vagyok Istennek, hogy irgalmasan a bűneimet nem egyszerre mutatja meg nekem (amibe biztosan belehalnék helyben), hanem apránként, hogy tudjak rajtuk dolgozni. Felfoghatatlan számomra, hogy milyen türelmes velem Isten, és hogy hogyan tud feltétel nélkül szeretni, mikor ismeri minden gondolatomat. Azonban nagyon hálás vagyok, hogy így van! 🙂
Kérlek írj nekünk, hogy hogyan tudunk imádkozni érted a következő hetekben!