Bethany McKee
Már több éve érzem az elhívást a szolgálatba, de most döntöttem el végül, hogy arra szánom az életemet. Nagyon nagy lépés volt ez számomra, mert bár eddig is misszióba akartam menni, több időszak is volt az életemben, amikor nem voltam ebben olyan biztos. Amikor azt gondoltam, hogy az egy biztos anyagi forrással járó kényelmes élet könnyebb lenne. Vagy amikor csak egyszerű munkát akarnék. De mostanság arra tanít Isten, hogy ne az érzelmeim vezessenek. Tehát számomra a misszióra való odaszánás jelentősége abban áll, hogy mindegy, hogy épp nem érzem magam alkalmasnak. És az sem számít, ha főiskola után esetleg nincs kedvem szolgálni. Igenis fogom szolgálni Istent az életemmel, mert hiszem, hogy Isten erre hívott el. Nincs visszaút!Bethany McKee
Caleb Moser
A missziós konferenciát megelőző hetekben Isten nagyon munkálkodott az életemben, és újra megnyitotta szívemet a misszió gondolatára. Sok ima után, sok Isten-nyitotta ajtó után, és személyes meggyőződések kialakulása folytán, tudtam hogy Isten szeretné, hogy teljesen szánjam oda az életemet, és hogy legyek nyitott arra, hogy vezesse életemet. Legyen az akár nemzetközi misszió, vagy hogy szolgáljak otthoni környezetemben. Az, hogy kiállok egy tömeg elé és személyes döntést hozok, hogy megengedem Istennek, hogy az életemet bármerre vezesse, az nem egy kicsi döntés, és nem szabad komolytalanul venni. Használni akarom azokat a tehetségeket, amelyekkel Isten megáldott, és kész vagyok ezt bármilyen formában tenni, akármerre is vezet.Caleb Moser
Ezek két diáknak a szavai, akik misszióra szánták az életüket az ezévi missziós konferencián. Csodálatos látni azt, ahogyan Isten igéje szíveket és életeket átformál.
Három dolog tette az elmúlt heteket izgalmassá – és bőven lesz még!
- Diákjaink egy hónapja már visszatértek a téli szünetről
- A tanév vége iramosan közeleg
- Most volt az évenkénti missziós konferenciánk, amikor a diákjainkat arra hívjuk, fontolják meg miként követik Isten akaratát az életükkel.
Ez mind azt eredményezi, hogy 70 fiatal férfi és nő aktívan gondolkoznak azon, mit tegyenek Szeptembertől.
Sok elsős azon töpreng, hogy visszajöjjön-e másodikra, és sok másodikos töri a fejét a következő lépésein. Néhányan szeretnének gyakornokként maradni itt Magyarországon. Ez izgalmas, mert ezek a fiatalok, akiket az utóbbi 1-2 évben láttunk növekedni, képesek segíteni az itteni szolgálatoknak, és saját maguknak is tudnak több gyakorlati tapasztalatot szerezni, bárhová is vezeti őket az Úr.
Imára való válasz lenne, ha visszajönnének gyakornokként, hiszen sok munkával jár az új és visszatérő diákok életébe való befektetés.
Az egyik legnagyobb kihívás az új gyakornokok számára az anyagi támogatás gyűjtése. Sokuk nem csinált még ilyet.
Legközelebb szeretnék konkrétan beszélni a leendő gyakornokokról, hogy imádkozhassatok értük, és azért, hogy akár ti is hogyan fektethetnétek bele a jövőbeli szolgálatukba!
Addig is köszönjük az imákat, a támogatoást! Nélkületek NEM lehetnénk itt, azt téve amit szeretünk, felkészítve a következő nemzedék keresztény vezetőit, hogy szerte menjenek a világban, hirdetve a Jó Hírt!