A lányoknak 2 hete kezdődött az iskola, Joshua számára pedig nemrég kezdődött az óvoda. A lányok nagyon élvezik az iskolát, Amy már felsős, és nagyon szereti az új tanárait. Haley új barátokat szerzett az osztályában, és már szeret iskolába járni. Joshua nem a legboldogabb, hogy óvodába kell járnia, de mindig mondjuk neki, hogy milyen szuper csoportban van.
Ma van a beiratkozás a BI-ban, olyan fantasztikus látni az összes diákot itt. Amikor a területen sétálok, annyi különböző nyelvet hallok, annyi különböző kultúrát látok képviselve. Chris és én nagyon izgatottak vagyunk az idei év miatt. Alig várjuk, hogy jobban megismerjük a diákokat!
Idén tanulmányi asszisztensként szolgálok a Bibliaiskolában, és a délelőttjeim nagy részét a Bibliaiskolában töltöm. JJ hűségesen velem tart (nem mintha lenne választása 🙂 ) minden alkalommal. Nagyon barátságos gyerkőc, így élvezi, ha emberek veszik körül.
Mivel ez a hónap nagyon zsúfolt volt (még a szokásosnál is zsúfoltabb), meg kellett győződnöm arról, hogy időt szakítok arra, hogy elcsendesedjek és minőségi időt töltsek Istennel. Észrevettem, hogy ha nem vagyok szándékos ebben, napok telhetnek el anélkül, hogy beszélgetnék Istennel, olvasnám az Igét, elmélkednék az Ő igazságain, és ezt nem akartam. Ezért megpróbáltam nagyon szándékosan tölteni Istennel időt, és az Ő kegyelméből sikerült úgy szerveznem a napjaimat, hogy ne legyek túl elfoglalt ahhoz, hogy időt töltsek azzal, akit oly buzgón szolgálok :). A teljes munkaidős misszionáriusok gyakran esnek abba a csapdába, hogy azt gondolják, nem kell időt tölteniük Istennel, mert a nap 24 órájában szolgálnak.
Nem akarok soha úgy szolgálni, hogy ne mélyen Krisztusban legyek meggyökerezve. Ez nyilvánvalónak tűnik, de az a tapasztalatom, hogy olyan könnyű csak megszokásból csinálni dolgokat, és ha egyszer már jók vagyunk valamiben, olyan könnyű elfelejteni, hogy Istent is bevonjuk. Mintha nélküle képesek lennénk bármi jót tenni… Tanulom, mit jelent, amikor Krisztus azt mondja a János 15-ben: “nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”.
A másik dolog, amit tanulok, hogy ne mondjam azt, hogy “Isten nem válaszolta meg az imámat”, mintha Isten csak akkor válaszolna az imáimra, ha megadja nekem, amit akarok. Ha a gyerekeim kérnek tőlem valamit, és én azt mondom, hogy “nem”, vagy “nem most”, akkor válaszolok a kérésükre. Valószínűleg nem úgy, ahogyan ők remélték, de ettől még ez nem lesz kevésbé válasz. Mivel tehát tudom, hogy Isten mindig meghallgatja az imáimat, és hiszem, hogy semmi sem túl nehéz Neki, ezért amikor Isten nem teljesíti a kérésemet, akkor nem azt kéne mondanom, hogy “nem válaszolta meg az imámat”, hanem azt, hogy nem úgy válaszolta meg, ahogy reméltem. És őszintén szólva, mivel tudom, hogy Ő tudja a legjobban, ha nemet mondott nekem, biztos lehetek benne, hogy így a legjobb. Az én tudásom annyira korlátozott, Ő pedig ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ő egy tökéletesen jó Isten, aki nem hibázik. Ebben az igazságban mindig megnyugodhatok. Békességem lehet a körülményeim ellenére, mert Ő az, aki.
Hogyan imádkozhatunk ma érted?