Kedves barátaink!
Mindig nagyon gyorsan telnek az évek, és az idei sem volt kivétel. Ennek ellenére jó sok minden történt idén is, és hálásak vagyunk a sok áldásért, emberekért, akiket megismerhettünk, és a családunkért.
Olyan jó így év végén kicsit elcsendesedni, és megemlékezni Jézus születéséről. Hihetetlen, hogy Isten csecsemőként jött közénk, hogy tökéletes áldozat lehessen bűneinkért. Tökéletes életet élt, örökkévaló példa nekünk, majd meghalt helyettünk, hogy ne kelljen örökké Istentől elválasztva élnünk, és mivel Isten, így fel is támadt, és örök életet ajánl számunkra, annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk. Olyan egyszerű, tőlünk semmi mást nem vár, Ő már megtett mindent.
Milyen fantasztikus, hogy egy soha nem változó, Mindenható, végtelen türelemmel és szeretettel bíró Istenről emlékezhetünk meg most karácsonykor is. Lukács 2:4-14: Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!